sylverdevil blogja

Szevasztok, ez szép.

Székhelyem visszahelyeztem ismét Szegedre, holnaptól kezdődik a szemeszter.

Remek volt a nyaram, idén nem törtem egy fogam sem (bár egyszer csak feltűnt, hogy az egyik pótlásából hiányzik egy csücsök), bár a térdem megsavanyította a kárrierem.

Ittunk sört a kiáradt Tisza partján Szegeden, ettünk fagyit az Acapellában, voltam a Velencei-tó partján, fürödtem kénes szagú csapvízben, láttam a szintezési ősjegyet. Láttam csuszamlást, voltam boldog. Ittam tequilát, öleltem, öleltek.

Fényképeztem, sokat, lettek közülük jók. Pingpongoztunk sokat, ittunk cidert, sört. Láttam hullócsillagokat, ittunk bort hullócsillagok alatt. Nem csak ittunk ám. Kívántam.

Bicikliztem. Voltam erős, voltam gyenge. Mentem gyorsan. Ettem, híztam. Nagyon fájt a térdem és nem fájt. Másztam hegyet, láttam várat, hívtak messze, mentem, jöttem. Jött.

Ültem buszon, láttam a Holdat. A napfelkeltét nem, sajnos. Nem strandoltam. Legeltem szedret bokrokról. Nem dolgoztam. Jártam templomban. Láttam filmeket, olvastam könyvet. Unatkoztam is.

Nem én sírtam. Locsoltam virágot, etettem macskát, kutyát, szúnyogot. Nevettem. Néztünk tűzijátékot, ültem hintán.

Voltam versenyen, lettem koszos, fáradt, elégedett. Szegtem meg a KRESZ-t is, több soron. Voltam arborétumban, szomjaztam völgyben. Mutatkoztam be. Lógattunk lábat alagút tetejéről és Holt-Tiszába is.

“Hány évig tart még a nyár?”

Ez a nyár százig, meg ezerig!

Hát hol máshol is vezetnék be az új szakirányos tanrendet, ha nem épp nálunk. Ami a legszebb, erről egy szóval sem hallottunk addig, amíg meg nem kerestem az illetékest, hogy vajon miért nem tudjuk felvenni a szakos tárgyakat.

Egyetlen szakos óránk lesz, szeminárium névre hallgat és majd kiderül mit rejt. A progalap sem a mostani szemeszterre van így időzítve, hanem a következőre, de ugye gőzünk sincs, hogy akkor majd hogyan fogunk a kreditekkel állni. Most így szakos tárgyak hiányában kreditekben sem bővelked(t)em, de reggel hirtelen felindulásból felvettem amit értem, ami érdekesnek tűnt és ahol volt hely. A vágyott testnevelés kurzusokon persze már nem volt, lesz egy köröm szeptemberben az oktatónál és a Hattyas soron egyaránt. Ójessz.

Természetesen sehol az internet kerekén nincs arra vonatkozó információ, hogy hogyan kellene számoljunk akkor a későbbiekben majd a tantárgyakkal.
Vettem fel angol, ún. “szintentartó” kurzust, valamint terepgyakokat, kíváncsi leszek. Viszont nem láttam a Szabadegyetemet meghirdetve a szabadon válaszhatóak közt. Talán csak tavasszal indulna?

Remek dolog a felsőoktatás?

Szeretem a hűvösebb, kerékpározásra való időket. Májusban lekerülnek rólam a kerékpáros kesztyűk, leginkább csak azért, mert hülyén néz ki, ha körébarnul a kezem. Ilyenkor vissza lehet húzni őket. Felcsúsznak a kar- és térd-, vagy opcionálisan lábmelegítők és a hűvösben valahogy sokkal jobban megy, egyben érzem magam. Melegben beledagad az ember lába a cipőbe, hidegben meg érzem, hogy ezek a dolgok akkor is összetartanának, ha teljesen szét akarnék esni. Körülbelül mint Superman-nek a gönce, csak ez ezerszer jobb. Übermensch-élmény. 5 méteresnek érzem magam és ha úgy fúj a szél, úgy gyorsít ki az autó, 50-nel repülök. Bűnözőnek érzem magam a monokróm ruhákban.

A negyvenedik percben szemerkélni kezd, majd még kiérek a felhő alól. A harminckettedik kilométernél, már a városban kezd el úgy esni, amiből tudod, hogy folytatni is fogja. Szürreális élmény az alig vizes aszfalton, negyvennel 1-2 centit megcsúszó hátsó kerék. Utána, mintha taknyos jégen kanyarodnék, az egyenes viszont ott van a repülésre. Opel Astrából kislány figyel 1,5-2 kilométeren keresztül.
Egyszer voltam már gyorsabb 40 km-en idén. Egyszer.

Este sörözés osztálytársakkal, igazán jó volt. Ám az olcsó sör lábízű, 125 Ft-ért fél litert még ásványvízből sem kapni lassan sehol.

This video presents the builders from Bespoke: The Handbuilt Bicycle in their natural habitats: workshop, road, track, and trail. Featuring Mike Flanigan, Jeff Jones, Dario Pegoretti, Richard Sachs, Peter Weigle, and Sacha White.

9 perc híres vázépítők műhelyeiből. Akinek fekszik a téma, ne hagyja ki.

Fotóztam RAW-ba is, látszik, hogy hol szaladt messzire a csuklóm a csúszkákkal. Az egyik meg máshol.

Lassan visszakerül az ETR a Firefox gyorsindító-sávjába. Pont jókor jövök rá az egy órával tovább alvás titkára, így augusztus 25-én. Holnap este nyolckor nyílik a rendszer, tantárgyfelvétel heló, itt jövünk.

Régóta kész tény, hogy nem lesz meg idén a 9000 kilométer kerékpárjaim nyergében, de jelen pillanatban: nem is érdekel.

Spárban, Teszkóban csak az akciósat venni. Hűtőpultvégről, nincs annak semmi baja. Egyet fizet, kettőt viszek.

Kíváncsi leszek majd az ösztöndíjamra. Hány százalékát teszi ki majd a buszjegy.

Borból azért csak jót. Sörnyitás műanyag elektronyos kapcsolószekrényen.

Metropol-olvasás pad alatt és felett. Buta keresztrejvények. Sudoko. Nálunk is bénább kisgólyák.

Ebéd a Coop-ból, a Burek- vagy a Cserepes sori pékségből. Újra kell majd tanuljam a leglogikusabb útvonalat az egyetem felé – feltúrt utcáknak hála. Pizzás csiga a Csiga pékségből – pedig a pizzás csiga, mint olyan egy létezhetetlen szörnyűség. Ha még nem kóstoltad az ottanit, akkor számodra változatlanul az még ha nem is vagy ezzel tisztában esetleg. Bocs.

A jó hír, hogy 80 km egy hétnyi pihenő után is viszonylag simán ment. Gimnazista őszt idézett bennem ma az idő. Kissé (le)hűlt levegő, melegítő sportélmény. Mint mikor visszavedlettem duatlonistának.

“Na mi van beszartál most érzékeny gimis gyerek”

Megkerestem ma egy Presser számot, jobbra emlékeztem. Borzalmas. Kék likőr.

Félelem és rettegés partokon. Patak és folyó.

Megnéztem ma mik várnak majd rám szeptembertől. Kollokviumok, laborgyakorlatok, ójessz.
Gyakorlatilag tavaly ilyenkor jobban akartam egyetemista lenni, mint most és szó sincs kiábrándultságról, nagyon is tetszik.

Másról van szó. Tükröződések.

Nagyjából 5 percig voltam abban a hitben, hogy ütközésektől mentesen tudom majd összeállítani órarendem. Ahogy azt elképzeltem, hogyne, ó. Belefutottam kapásból a szakosodással járó első gondba. Programozási alapismeretek előadás és természetföldrajz előadás ütközik egymással, illetve részben fedésben vannak. Előbbi 5, utóbbi 4 kredites, tehát nyilván nem maszatolás folyik majd rajtuk. Bónuszként a termföci gyakorlat vagy az előadást követően lenne, amikor ugye eleve két helyen kellene legyek -  ez meg a tudomány jelenlegi álláspontja szerint nem megoldható – vagy pedig szerda délután, amikor meg egy szakirányos gyakorlat már van (egyetlen időpont van meghirdetve belőle! – talán lobbizással elintézhető volna?!). fuck.

Most kiüresedő minden, korábban csak filmen, papíron látott szavak.

Így néz ki egy hirtelen ötlettől vezérelt, előre elkészített haditerv. Hová és mit felvenni. Nagy segítségemre volt az SZTE tanrendi keresője. Különben minderre a szívásra 26-án este jövök csak rá, most meg megvannak a bekattintandó kódjaim az estére. (Továbbá ebben a 15:50-es pillanatban szakadt le rólam némi víz egy kurzus követelményeit látva. Java projektmunka, mi?!) Ez a haditerv egyelőre jónak tűnik, az excel-tábla segítségét pedig érdemes igénybe venni.

Végállomásig utazó nyugdíjascsoport keríti hatalmába az eszközt. Annyi kedvezmény járt nekem, hogy bár hatalmas volt az öregasszony, aki mellém ült – legalább nem büdös. Gyűlölöm ha idegenek olvasnak bele a könyvembe.

És ez a töredéke sem. Látott és kevésbé látható félelem.

Körülbelül ilyen komplexitásúakat tudok álmodni is. De most?

Két forgatókönyv lehetséges:

• szeptember elejétől visszatér a blogba a tartalom
• nem

Let’s stay home
It’s cold outside

Pedig mindig ilyen kortárs izéket szoktam beembeddálni ide.

Dióhéjban: mentem, jövök, pá.

Kvázi a saját szórakoztatásomra szervezek programokat, tegnap borozással egybekötött hullócsillag-lest.

Az érettségi bankettünk előtt vettem egy üveg Frittman bort (hisz túl rövid az élet egyhez, s máshoz) , hogy majd később elpusztítjuk, de mégsem így lett. Azóta őriztem a palackot, bár meg lehetett volna kockáztatni akár a nyerészkedést is. 855 forintért vettem akkor, vajon most mennyit érhetett volna (… persze).

Go big or go home!

Ha már csinálok-lunk valamit, akkor azt jól csináljuk. Csillaglesést is borral, bort sem műanyagpohárból. Szúnyogokat sem csapni, hanem távol tartani. (Most látom, a lábfejemre azért felvitték a Göncölszekeret csípéseikkel). Éjjeli Holt-Tiszába lógatni a lábat.
Megbeszéltünk dolgokat, olyat is ami evidens.  – Igen, a Jóbarátok az alfa és az omega, ha sorozatokról van szó.

Én öt hullócsillagot zsebeltem be az este folyamán, de csak az egyik volt igazán fényes, és a többi rendszerint a perifériás látómező szélei felé konvergált.

Útban haza pedig az volt gondolom a hatalmas szerencsénk, hogy világítottunk a kerékpáron, nem állítottak meg a rendőrök, annak ellenére sem, hogy egy bontott üveg muskotály volt a jobb kezemben. Punk-piperkőc.

Ez tetszett.